Egyiptomi halottkultusz

Az ókori egyiptomiak hittek a halál utáni életben. Ezért a földi test megtartása nagyon fontos volt számukra.

 

A holttestek tartósítását, az ún. mumifikálást évezredek során tökéletesítették.

Nemcsak a fáraó és közvetlen környezete részesült benne, hanem mindenki. A mumifikálást papok végezték.

 

 

 

 

I. Széthi halála és testének felkészítése a túlvilágra:

Egy egyiptomi szólás szerinti "legszebb kor a 110 év". Nos, ez nem adatott meg I. Széthinek, még 40 éves sem volt, amikor meghalt. Halálának oka ismeretlen. Trónutód fiával, II. Ramszesszel együtt 1881-ben, a Deir el-Bahari-ban találták meg a holttestét.

 

 

 

A jó állapotban lévő múmia feje egy élete teljében lévő férfi erőteljes vonásait viseli. Erőszakos halál külső jele nincs. A fáraónak tudnia kellett, hogy súlyos beteg, erre utal fia korai társuralkodóvá tétele.

 

Bár Széthi halála biztosan nem jött váratlanul, a gyász nagy volt. A siratóasszonyok szerte az országban lecsupaszították a mellüket, arcukra nílusi iszapot kentek, földet szórtak a fejükre, és a gyászolókra jellemzően, jajgatva futottak az utcákon.

Egyiptom hetven napra visszatartotta a lélegzetét, mert a meghalt istenkirály halandó porhüvelyének örök szépsége érdekében végzett mumifikálás, hetven napig tartott.

 

"Ka"-jának, (a szellemének) - mely a fáraó testét csak átmenetileg hagyta el - 
egy változatlanul fiatal testet kell találnia.

 

A hétköznapi halandókkal ellentétben I. Széthit nem a "halál házában", hanem saját, memphiszi palotájában mumifikálták.

 

A sebészeti eljárás szigorú rituálé szerint zajlott. Éjszaka kezdődött, kísérteties, vörösen lobogó fáklyák és kékeszölden égő olajlámpák fényénél. 

 

Mögöttük néhány pap Anubisz, a sakálfejű istenség jelmezét öltötte magára, hogy jelképezze, amint az isten őrködik a szertartás felett.

 

Kopasz papok hangos imái közepette kőpengével felhasították a hasfalat. Ezerszer gyakorolt, rövid, mély vágásokkal és biztos fogással dolgoztak.

A belső szervek külön edényekbe kerültek. Az egyiptomi orvosok mindről tudták mi a funkciója.

Már csak az agy volt hátra. Erről azt hitték, csak a koponya terét tölti ki, és mivel ezért jelentéktelen a szerepe, egyszerűen kidobták.

 

Nátronnal teli tálak következtek.  Arra szolgált, hogy a holttestből minden nedvességet kivonjon.

 

Amint ezt a munkát befejezték, a papok gondosan betanult rituálé szerint elűzték a mumifikálókat. Az egyiptomi morál ezt kívánta.

 

A mumifikálók, még ha mindenki kívánságára is, de megsértették a fáraót, ezért el kellett őket űzni. Csak két hónappal később jöhettek vissza, hogy a balzsamozásnak nekilássanak.

 

Két hónap után a király holtteste pergamenszerű kinézetet vett fel. Ekkor esszenciákkal, őrölt fűszernövényekkel, pálmaborral, cédrusolajjal és őrölt mirhával mosták meg.

 

A belső szerveket éppígy preparálták,
ezeknek különleges edényei, ún. kanópuszai voltak.

Széthi mumifikált szívét visszahelyezték a halott királyba. De hogy ebben az esetben miért a jobb oldalra(!), az olyan rejtély, amin a régészek azóta törik a fejüket.

 

A balzsamozók egy másik furcsaságot is megengedtek maguknak. Az elhunyt király testét nem mellén keresztbe rakott karokkal mumifikálták, és nem adtak a kezébe korbácsot és jogart. Helyette - ismeretlen okokból - a karokat szorosan a test mellé fektették, és a fáraói hatalom szimbólumai azok mellé kerültek.

 

Az ajkat, szemöldököt és szempillákat kozmetikusok festették ki

 

A balzsamozók után a múmiakészítők jöttek több vég legfinomabb vászonnal és fortyogó enyvvel teli lábosokkal. Valójában ők tették a holttestet múmiává. Több rétegben bepólyálták a testet, és közben apró ékszereket helyeztek a rétegek közé, melyek száma akár a százat is meghaladta.

A "szájmegnyitás" rituáléja csak képletes, a betekert hottest ajkát egy jellegzetes formájú eszközzel érintik meg, ami hatására a száj képletesen megnyílik, így a halott Ká-ja visszatérhet belé, hogy a túlvilágon újra élhessen, valamint képes legyen megmondani a nevét az istenek előtt.

 Eközben a halotti papok állandóan Nílus-vízzel spriccelik Széthit, hogy megtisztítsák.

 

Az aranytól csillogó koporsó a halott király mumifikált holttestével bezárul, és megkezdődhet a temetési ünnepség Thébában.

 

Az emberek hetek óta áramlanak északról és délről a városba, hogy ezen a lélegzetelállító gyászünnepélyen részt vegyenek.

 

 Egy magas rangú hivatalnok III. Thotmesz idején leírja, hogyan szokott ez lezajlani. Saját temetését a következőképpen képzelte el:

"Akkor szép és békés a temetés, ha a balzsamozás hetven napja letelt, felfektetnek a ravatalra és hibátlan bikák vontatnak. Utadat tejjel locsolják, míg sírodhoz érsz. Gyermekeid szerető szívvel sírnak. A pap megnyitja a szádat és a szem-pap végrehajtja megtisztításodat. Hórusz irányítja a szádat, ő nyitja ki a szemeidet és füleidet. Tested mindenben tökéletesebb annál, amid van. Mondásokat és dicséreteket olvasnak fel. Halotti áldozatot mutatnak be, szíved veled van, miként a földön is birtokoltad. Korábbi testedben jössz, mint születésed napján. Udvaroncaid meghajolnak előtted. Elmész arra a földre, melyet a király adott, a Nyugat sírjába. Szertartásokat tartanak. A halotti táncosok örömben jönnek hozzád."

 

Fáraót temettek.  Az emberek sokasága, akik a halotti meneten részt akartak venni, megérkeztek, mert I. Széthi szeretett fáraó volt.

A papok mögött szolgák vitték a király szinte egész háztartását és többheti élelmet, ágyat és szekrényeket, asztalokat, székeket, ládákat és dobozokat, kocsikat és csónakokat.

Hatalmas korsókban bort és sört, kétfülű amforákban búzát és tengernyi virágfüzért. A halotti táncosok szörnyen vonaglottak a trombita és csörgőhangra.

 

 Két ökör szánkószerűséget vontatott, melyre függönyökkel borított építményt szereltek. Ezen nyugodott egy bárkában a király szarkofágja.

 

A szánkó mögött vitték a papok a kanópuszedényeket és az illatot árasztó füstölőket.

 

Utánuk egy férfi halad, akire ezen a napon minden szem kérdően nézett: II. Ramszesz Széthi fia.

  Milyen fáraó lesz?

A daliás Ramszesz mögött anyja, Tuja ment.

 

Hajósok várták a bárkát Széthi szarkofágjával, és az öt várakozó nílusi hajó közül a legnagyobbra rakták. A jobb parton álló több ezer ember sóváran nyújtogatta a nyakát, hogy egy utolsó pillantást vethessen az aranytól csillogó szarkofágra, mielőtt az a kanópuszedényekkel együtt egy színes anyaggal eltakart építmény mögött eltűnik.

 

A király halotti hajójának csak kormányosa volt, aki a hatalmas kormányrudat forgatta, mert a hajót evezős bárka vontatta.

 

A másik három hajó egyikére Ramszesz, az anyja és a papok szálltak, a másikon a birodalom nagyjai osztoztak, a harmadikat a király sírmellékleteivel rakták tele.

A nép a parton maradt.  egy végső gyászdal szállt a Nílus felett

 

Fordulj Nyugat, az igazság országa felé...
  Békében, békében utazz, megdicsőült.
Ha ez jó istennek, látni fogunk téged, mihelyst a nap örökkévalósággá lesz.
Lásd, abba az országba mész, mely az embereket elvegyíti.

 

A túlparton készen állt a négy szarvasmarha húzta szán, mely a bárkát a szarkofággal felvette. Újra felállt a halotti menet, mely a halott király porhüvelyét már a keleti parton is kísérte a Királyok Völgyébe.
 

 

A sír bejárata előtt a szánkó megállt. Három pap lement a száz méter hosszú, ferdén lefelé vezető folyosón, a színpompás, életnagyságú Széthi-képekkel díszített, négyoszlopos sírterembe. Ott, az asztronómiai képekkel díszített boltív alatt, mely a halottnak óraként szolgált, a sós olajjal égő lámpák fényében, kékesfehéren világító alabástromszarkofág állt.


Egy emberi múmia feküdt benne, mely láthatóan életjeleket adott. A három pap hangosan kiáltozva ráolvasott a múmiára a szarkofágban, és az lassan, mintha mély álomból ébredne, elkezdett mozogni, majd fáradtan felemelkedett. Ő volt a múmiának öltözött szem-pap, aki a halotti szertartást elvégezte.

I. Széthi sírja a legnagyobb és legdíszesebb volt, melyet addig a Királyok Völgyében építettek.

 

 

Végül Széthi  szarkofágja hang nélkül eltűnt a sziklanyílásban, mely a sír mélyébe vezetett.

A view of the well preserved and beautifully painted Tomb TT3 from Deir el-Medina on the West Bank of Luxor. This scene depicts the god Osiris with the Mountains of the West behind him. It belonged to Pashedu who served as an Ancient Egyptian artist and foreman at Deir el-Medina under pharaoh Seti I.

Forrás és a teljes anyag: http://attigirblapja.mindenkilapja.hu/html/18703031/render/

http://crowland.uw.hu/egyiptom.html

 

 I. Széthi temploma - http://www.piramisok.hu/egyiptom-abudosz-szethi-templom-osszeskiskep.html

 

 

 

 

 

 

E sírfestmény Thébában található :
Pasedué, aki I. Széti udvarában az igazság szolgálója, azaz bíró volt.
 

Az ősember művészete

Altamira-barlang festményei

A Világörökség része

 

Az őskőkori művészet egyik legfontosabb lelőhelye Spanyolországban.

 

 

2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona.

 

 Mára a hasonmás-barlangba is nehéz bejutni: 25 percenként induló 20 fős csoportokban látogatható

 

 

A YouTube-ről: 

53 perc - http://www.youtube.com/watch?v=QALKCK2pSBQ

 

6.33 - http://www.youtube.com/watch?v=jH_HYoTKJnA

 

 

 

 

 A barlangot 1868-ban fedezte fel egy helybeli lakos, aki a kutyáját próbálta kimenteni, ahogy az vadászat közben a sziklák közé rekedt.

A terület birtokosa, Marcelino Sanz de Sautuola (1831-1888) márki, amatőr paleontológus.

 

A földjén található barlang rajzait nem is ő, hanem  1879 nyarán, nyolcesztendős lánya fedezte fel. Míg apja a barlangnyílás kibontásával foglalatoskodott – ő beljebb merészkedvén egy oldalsó terem falán és mennyezetén megpillantotta az állatábrázolásokat.

 

 Spanyolország É-i részén, a Vizcayai-öböl partján bújik meg az őskori világ legszebb alkotása.
Az 1870-es évek elején a műkedvelő régész, Sautuola a barlang előcsarnokában folytatta ásatásait.

Kislánya unatkozván felfedezőútra indult a barlang belseje felé.

Hamarosan - toros, toros! - kiáltásokkal futott vissza és kezdte maga után vonszolni a szűk folyosóba meglepett apját.

Don Sautoula négykézláb mászott az alacsony mennyezetű folyosón lánya után, melynek végén a mennyezetet élénk színekben pompázó bölények, lovak, vaddisznók, szarvasok csodálatos festményei borították.

   

 

  A rajzok készítésének idejét 15-17 ezer évvel ezelőttre helyezik.

 

 

 

 

Lascaux-barlang

 

A világörökség része

 250 méter hosszú, és 30 méter mély.

Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én.

 Megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét.

3 nap múlva mégis szóltak tanítójuknak.

Később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és vadlovakat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.

 

 

 A Lascaux-barlang  darabszám és a műalkotások értékét nézve a legjelentősebb őskori emlék.

 A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer évesek.

 E barlangokban nem laktak, mégis hosszú időn keresztül tömegek látogatták őket.

 Mennyezetén dárdahegyektől származó véseteket találtak. A kiálló sziklák megkoptak.

 

 Rajzai a jégkorszak embere számára ismert, de mára már eltűnt mítosz illusztrációi lehettek.

A barlangok teret adhattak különböző mágikus vadászattal, termékenységgel kapcsolatos avatási szertartásoknak.

 

 A Bikák terme - Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. 

 

Látható pl. két őstuloksor,  tíz szarvas és egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt.

Ez itt a nagy fekete bika.

 

6.37 - http://www.youtube.com/watch?v=bzShXDxm2v8

 

1.35 - http://www.youtube.com/watch?v=RtuBiWHlOjA

 

 

 

 

 

  Les Trois-Fréres barlang

http://hu.wikipedia.org/wiki/Les_Trois_Fr%C3%A8res-barlang

SZOBRÁSZAT
http://www.verslista.hu/muveszetek/3stilus/01oskor/1szobraszat.htm

Az őskori ember művészete - Összefoglalva

http://asztivaniskola.lapunk.hu/tarhely/asztivaniskola/dokumentumok/az_oskori_ember_muveszete_1.pdf

Vázlatkövek

ŐSKORI ÉPÍTMÉNYEK


Stonhenge



Shaun Hoadley

Kódexek

Kódexek

A kódex (a latin codex, fatábla szóból) kézzel írott középkori könyv, a 4. században jelent meg.

A papír európai elterjedéséig (kb. 11. század) csak pergamenre írták. Megjelenése is a pergamennek köszönhető. A korábban általánosan használt papirusz nem volt alkalmas könyv készítésére, tekercsek formájában alkalmazták. A legszebb és leginkább díszes kódexeket később is mindig pergamenre készítették: hóráskönyveket és egyéb, hosszú időre szánt könyveket. Kötése általában bőrrel bevont, fém kapcsokkal összefogott két fatábla (innen származik a neve). Az értékesebbeket néha arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítették.

Magyarországi kódexek
A magyarországi kódexfestő művészetnek sajnálatos módon csak nagyon kevés emléke maradt fenn napjainkig. Csupán okleveles adatok tanúskodnak róla, hogy a középkori Magyarországon egykoron gazdag könyvtárak voltak: Pannonhalmán, Székesfehérvárott, Pécsett, Nagyváradon, Budán, Pozsonyban.

Magyarországi kódexek; Pray-kódex
Kétségkívül Magyarországon készült miniatúrákat találunk a 12. század végén (1192-95) készült Pray-kódexben. Az ábrázolások témái: Krisztus a kereszten, levétel a keresztről, látogatás a sírnál és sírbatétel, trónoló Krisztus. Az egyszerű színezett tollrajzon a keresztre feszített Krisztust láthatjuk az itt közölt képen, mely sajnos mára elhalványult. Csak kontúrvonalai kivehetők annak a bal oldalt ábrázolt alaknak, aki pásztorbotot tart kezében, mellette madár látható. A figura feltehetőleg Péter apostol, aki háromszor tagadta meg Jézust, mielőtt a kakas megszólalt. A kódex nyelvtörténeti érdekessége, hogy benne maradt fönn a legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és Könyörgés. A mű felfedezőjéről, Pray Györgyről kapta nevét. [Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár]

A 13. században írta Anonymus, III. Béla király ismeretlen nevű jegyzője a Gesta Hungarorumot, a magyarok történetéről szóló művet.

Magyarországi kódexek; Nekcsei Dömötör (Demeter) Bibliája
Nekcsei Dömötör (Demeter) Bibliája is Magyarországon készült, 1330 körül, összesen 156 iniciálé található benne. A kétkötetes mű megrendelője Károly Róbert tárnokmestere (=pénzügyi szakértője) volt 1315-től 1338-ig. Az itt bemutatott lapon a két szöveghasábot elválasztó függőleges díszítményen a Teremtés jelenetei láthatók, fönt a megrendelő címere, alul pedig ő maga térdel, feleségével Krisztus trónja előtt. A képeket gazdagon aranyozták. A mű ma az Amerikai Egyesült Államokban van.

Magyarországi kódexek; Magyar Anjou-Legendárium
Hasonló keretdíszek találhatók a Magyar Anjou-Legendáriumban, mely a magyar vonatkozású és egyéb szentek életét tartalmazza. A szintén 1330 körül, Bolognában vagy Magyarország területén készült mű lapjait négy részre osztották, és a szentek életéből vett jelenetekkel díszítették. Az ábrázolások háttere arany, mely királyi megrendelőre (Károly Róbertre) utal. Ezen a lapon Szent László király életéből vett jeleneteket festettek meg: László a leányrabló kun vitéznek fejét veszi, a harc után megpihen, majd rájön, hogy valójában Szűz Máriát mentette meg, nem földi leányt, végül a segítségért hálát ad Istennek. A legendák szövege igen rövid, a képek alá írt 1-2 sor. A kódex egy része elveszett, legnagyobb része a Vatikánban van, valamint New Yorkban, Szentpétervárott, Berkeley-ben és Párizsban. A New Yorkban található lapokat valamikor négybe vágták, és a képeket így, külön egybefűzték.

Magyarországi kódexek; Képes Krónika
A korszak kiemelkedő művészi színvonalát képviselő műve az 1360. körül, I. (Nagy) Lajos király idején, Magyarországon készült Képes Krónika. A kódex szerzőjének stílusában itáliai hatás érződik, de az ábrázolásokban a 14. századi Magyarország jelenik meg. Számos koronázási kép, csatajelenet, templomalapítást ábrázoló illusztráció található benne. A művet nagy valószínűséggel Kálti Márk írta (Márk, székesfehérvári őrkanonok, aki Kálton kapott birtokot, innen ered a név). A leírás az 1330-as hadjáratról szólva hirtelen, egy mondat közben szakad meg. A mellékelt lapon a kéthasábos szövegben egy P iniciálé valamint egy szövegbe illesztett illumináció látható. Körben elegáns ornamentális keretdísz. Az arany hátterű illumináción a nagyváradi székesegyház építését figyelhetjük meg, a kőműves vakolókanállal dolgozik, előtte ovális teknőben habarcs, fölötte csigás emelővel rakják a kőtömböket. Az előtérben jobbra álló alakok a templomépítést szemlélik, a glóriás, koronás férfi Szent László király, akin ek egy angyal parancsolta meg, hogy erre a helyre építsen egyházat. Balra, a Körös partján egy munkás habarcsot kever. A P iniciáléban balra szintén Szent László királyt ismerhetjük fel, akinek egy küldött pecsétes levelet nyújt át. A szöveg szerint a követek felajánlják neki egy keresztes hadjárat indítását.

Magyarországi kódexek; Isztambuli Antifonale
Az Isztambuli Antifonale típusa szerint egyházi liturgikus könyv, ami a zsolozsmák közt énekelt dalokat tartalmazza. Valódi zenetörténeti ritkaságnak számít azzal, hogy elég speciális, Magyarországon használt hangjelzésekkel "kottázták le" az énekeket, mintegy 3500 dalt. Nem szerzetesek, hanem a világi papság használta. A Szent Anna-liturgia eleje hiányzik, feltehetőleg különösen szép Szent Anna-ábrázolás lehetett benne, amit valaki kivághatott. A művet a törökök elrabolták, a mai napig a Topkapi szeráj kincstárában őrzik.

Magyarországi kódexek; Brüsszeli misekönyv
Az első magyar humanista könyvtár Vitéz János (1408?-1472) nagyváradi püspök és esztergomi érsek gyűjteményén alapult. Az ő példáját követte Hunyadi Mátyás, akinek híres Corvina-könyvtárából ma 200-at lehet azonosítani, a világ nagy gyűjteményeiben. A francia és német területről származó, gótikus iniciálékkal díszített művek mellett legnagyobb számban itáliai kódexek szerepeltek, különösen lombard és firenzei reneszánsz díszítésűek, valamint ősnyomtatványok. Itáliából tömegesen rendelt kéziratokat. Budán könyvmásoló műhelyt is alapított a király, melyben magyar és itáliai művészek dolgoztak, és könyvkötő műhely is működött az udvarban. A Corvinákat bársonyba, bőrtáblába, olykor selyembe kötötték, és ötvösök által készített csatokkal lehetett bezárni. A könyvtáblák sarkát és közepét áttört díszű fémlap védte. A Corvina-könyvtár része volt egykor a már bemutatott Brüsszeli misekönyv.

Magyarországi kódexek; Regiomontanus-kódex
Regiomontanus műve is megtalálható volt a könyvtárban, Ptolemaios ókori csillagászati művének kivonatát tartalmazta. Firenzében készítették 1476-1490 között. A lapon Beatrix királyné címere látható, a kódex

Forrás - http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/temak-es-formak-kodexmuveszet/magyarorszagi-kodexek

A corvinák (ejtsd: korvinák) Hunyadi Mátyás híres könyvtárából, a Bibliotheca Corvinianából származó kódexek.
Nevének eredete a latin corvus szó, melynek jelentése holló. (Mátyás családi címerében látható a gyűrűt tartó holló). I. Mátyás az 1460-as években kezdett el könyveket gyűjteni. Könyvgyűjtő szenvedélyét valószínűleg Vitéz János, Várad (ma Nagyvárad) püspöke valamint Janus Pannonius táplálták.

Philostratos - Corvina

 Nápolyból hozott magával gazdag könyvgyűjteményt. A Bibliotheca Corviniana gyarapodását segítették az itt dolgozó másolók, fordítók, könyvkötők és a beszerzők nemzetközi hálózata is. Mátyás megbízásából számos kötet készült Francesco Cherico, Gherardo és Monté di Giovanni és Attavante degli Attavanti firenzei műhelyében. A könyvtár létesítése beilleszkedett a kor humanista törekvéseibe, a könyvek száma felülmúlta az firenzei Lorenzo „il Magnifico” Medici gyűjteményét is.

Miután mindketten részt vettek a király ellen szervezett összeesküvésben, az ő könyvtáraik is a király gyűjteményébe kerültek. Mátyás 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, aki
Mátyás halála után azonban leállt a munka a könyvtárban. Amikor a török hadsereg elfoglalta Budát, kifosztották a könyvtárat, a legtöbb itt található mű, köztük 650 páratlan antik kézirat eltűnt. Néhány könyv azonban megmaradt. Beatrix királynő például visszaküldött néhány művet Nápolyba. V. Károly húga, Habsburg Mária (II. Lajos király özvegye) is magával vitt néhány corvinát Brüsszelbe. A legtöbb könyv azonban Konstantinápolyba vándorolt, és, mint utóbb kiderült, évszázadokig arra használták, hogy kedvelt nagyköveteket ajándékozzanak meg az egyes darabokkal. Így kerültek könyvek a például a lengyel Torunba, Oxfordba vagy Lipcsébe. Huszonhat könyvet Ferenc Józsefnek küldtek, ezeket Bécsben őrizték.

Csapodi Csaba szerint: Mégis, legalább mennyiségben, a könyvtár zöme még együtt volt akkor, amikor Szulejmán szultán 1526-ban bevonult Budára. Pestet, Budát elhamvasztotta, de a királyi palotát megkímélte ettől a sorstól. „Mivel benne tartózkodott, nem tartotta illendőnek a fölégetését." De „a nyomorult királynak a várban levő tömérdek kincsei, házi berendezése, ágyúi, ágyúgolyói lefoglaltattak". A tömérdek elhurcolt zsákmány közt kellett lenniük a Corvina Könyvtár díszes köteteinek is, mert ettől kezdve sorra bukkannak föl korvinák Konstantinápolyban, és a végső maradványokat 1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia egy küldöttsége megtalálta a szeráj helyiségeiben. Ezek egy-két kivétellel ma szultáni ajándékként Budapesten vannak.
1990-ben, Mátyás halálának 500. évfordulóján kiállítást szervezett a Magyar Nemzeti Könyvtár, hogy bemutassa a felkutatott darabokat. Ez a kiállítás csak töredékét tudta bemutatni az egykori gyűjteménynek, de így is megmutatta, hogy a Bibliotheca Corviniana egykor közvetlenül a Vatikáni Könyvtár után következett nagyságban, és a művek változatosságában.
A Bibliotheca Corviniana 2005-ben felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára.

Forrás - http://hu.wikipedia.org/wiki/Corvin%C3%A1k

Mátyás-graduálé
 Mátyás király és Beatrix királyné látogatta királyi kápolna gyönyörű liturgikus, istentiszteleti könyve volt ez a kódex, amelynek nem csupán a címlapját díszítették – ahogy általában a többi korvináét, hanem a címlap csodálatos miniatúrája mellett 46 nagyméretű, és számos kisebb iniciáléval látták el. A kódex valamennyi lapja gondosan komponált művészi egység. Létrejöttét az 1480-as évekre teszik a szakemberek. Lelket emelő gregorián dallamait